Az 1800-as évek végén készült a ház, amely a felújított műemlék tájház helyén állt. Az épületet azért építették a nagyrákosiak, hogy a falu kovácsának Károlyi Jánosnak és családjának legyen fedél a feje felett.

A Zala folyó partjára tervezték a házat, mégpedig azért, mert a kovácsolt anyag lehűtéséhez elengedhetetlen a víz. Később a falu kovácsmestere Hiba Antal saját lakást és műhelyt épített a faluban. A Károlyi család egy része kiköltözött a házból. Az épület mögött álló kovácsműhely tovább működött az 1970-es évek végéig. A lakás tíz év múlva megüresedett, rövid időn belül minden az enyészeté lett. A műemlék tájházat 2007-ben avatták fel.

Tíz évig készült a műemlék tájház, amelyben négy helyiséget alakítottak ki, tisztaszobát, konyhát, kamrát és hátsó szobát. A tájházban megtekinthető minden olyan konyhai eszköz, amelyet száz évvel ezelőtt használtak elődeink. A tájház udvarán korabeli szekeret láthatunk, amit tehenekkel vontattak, és egy széllel működő rostát, amellyel a gabonamagvakat tisztították egykor őrlés vagy vetés előtt. A felújított hagyományos kovácsműhelyben e mesterség eszközei találhatók.